Tom: El sem tudom képzelni, hogy Bill nélkül éljek! Együtt vagyunk sülve-főve, amióta az eszünket tudjuk! Nagyon állat, ha az embernek van egy iker tesója, aki ennyire közel áll hozzá.

Bill: Amikor reggelente elmondjuk egymásnak, hogy mit álmodtunk,akkor gyakran fordul elő,hogy a történeteink kísértetiesen hasonlítanak! Az érzéseink is egyformák: ugyanannak tudunk örülni, és ugyanazok a dolgok keserítenek el! Ha valamelyikünk bal lábbal kel fel, nagy eséllyel a másiknak is rossz napja lesz!

Tom: Kiskorunkban anyu mindig egyformán öltöztetett fel minket. Aztán suliba már más cuccokban jártunk! Már az oviban visszaéltünk azzal, hogy elsőre nem tudtak megkülönböztetni minket! Kaptunk egy kitűzőt Bill és Tom felirattal, de ezeket mindig összecseréltük. Az óvó nénik már majdnem infarktust kaptak, mi meg halálra röhögtük magunkat.  Rájöttünk, hogy muszáj valahogy megmutatnunk, hogy különböző személyiségek vagyunk. Ezt ekkor már a külsőnkkel is próbáltuk kifejezni. Bill a kreatívabb kettőnk közül, sokat rajzol és ruhákat is tervez, én szívesebben graffitizek vagy BMX-ezek. A közös legjobb barátunkat Andreasnak hívják! Gyakran lógunk együtt hármasban. Nincs féltékenykedés, vagy irigykedés, úgy érzem, Andreas is egyformán kedvel minket!

Bill: Ha meg akartam tanulni egy hangszeren játszani, és nem ment egyből, akkor feladtam. Tom sokkal türelmesebb ebből a szempontból. Tomnak szuper hangja van, de egyszerűen nem mer énekelni.

Tom: Amit szeretek, azt Bill is szívesen kajálja, és fordítva. A pizza, a tejberizs, a hamburger, bármi jöhet. Ismeretlen dolgokkal nem kísérletezünk, főzni pedig egyáltalán nem tudunk!

Bill: Tavaly négyes fölötti átlagom volt, míg Tomnak erősen meg kellett küzdenie a hármasért! Az előző évben épp fordítva volt. A "dumálós" tantárgyakat (nyelvtan, szociológia, művészettörténet) bírjuk inkább, a matekot és a fizikát nem annyira. Kettőnk közül én vagyok az érzékenyebb, mindig egy csomót agyalok a történteken. Egyébként Tom se annyira laza, mint amilyennek mutatja magát.