Riporter: Helyesek, sikeresek és megállíthatatlanok. Ismered őket? Ha nem, akkor most mindent megtudhatsz a TOKIO HOTELES srácokról. Mi faggatózunk, ők,  pedig őszintén válaszolnak a, Bravó minden kérdésére.

Az egyik számotok címe „Gyónás”. Úgy érzitek, van mit bevallanotok?

Bill: Komolyan még egyikünk sem gyónt, legalábbis azt hiszem. Nem vagyunk vallásosak. De biztosan követtünk már el olyan hibákat, amelyek után meg kellett (volna) állnunk, elgondolkodni.

Mondanál konkrét példát? Mi volt a legnagyobb bűn, amit elkövettél?

Tom: Egyszer a haverjaimmal kölcsönvettük a mostohaapám autóját. Egyikünknek sem volt még jogsija, nem is vezethettünk volna autót… Főleg nem úgy, hogy ellopjuk a slusszkulcsot. Pedig ez történt…

Még szerencse, hogy megúsztátok baleset nélkül…

Tom: Hát, bizony. Kicsit meghúztam az autó oldalát, de nem vallottam be hogy én voltam.

Követtetek már el olyasmit, ami miatt lelkiismeret-furdalásotok volt?

Bill: Egyszer a haverjaimmal beültünk egy szórakozóhelyre. Tudtuk, hogy nincs pénzünk, de mindenféléket rendeltünk. Amikor fizetésre került a sor, én az asztalnál. Jött a pincér. Én, pedig azt hazudtam, hogy elmegyek WC-re. Ehelyett fogtam a kabátomat, és kirohantam a helyről. Egy fillért sem fizettünk.

Azért ez húzós! Nem lett belőle komolyabb ügy?

Bill: Nem, szerencsére megúsztuk.

Balhés fiúk vagytok? Szeretitek sokkolni a környezeteteket?

Georg: Attól függ, mire gondolsz. A suliban volt egy pár verekedős sztori, és egymást is szoktuk cukkolni. De semmi komoly…

Bill: Igen, mi például Tommal ütjük-verjük egymást, ha olyan kedvünk van.

Netán egy lányért is verekednétek?

Gustav: Ha nagyon, muszáj…J

Gondolom, sok lány szívét összetörtétek már.

Bill: Igaz, de sosem direkt! Rengeteg rajongónk van, akik szomorkodnak vagy sírnak, ha nem kerülhetnek a közelünkbe, de ez természetes. De komolyan mondom, soha senkinek nem akarunk fájdalmat okozni!

Mikor hazudtatok utoljára?

Georg: Ó, ez gyakran előfordul velem. A rossz jegyeimről például mindig megpróbálok hallgatni. Persze előbb-utóbb úgyis kiderül az igazság.

Bill: A suliban rendszeresen kamuzom, ha kések, vagy nincs házim, vagy hasonlók. Jó, ha van kéznél egy magyarázat, amivel az ember kimentheti magát a tanárok előtt.

Gustav: Ezzel én nem értek egyet, nekem jó a viszonyom a tanárokkal.

Puskázás-ismerős fogalom?

Tom: Húúúú. Persze. Bill egyszer rádumált, hogy a házi feladathoz az Internetről szedjük össze az anyagokat. Persze azonnal lebuktunk, mert egyértelmű volt, hogy nem mi írtuk a fogalmazást.

Bill: Nem kellett hosszasan győzködnöm téged… de a tanárnő jó fej volt, és nem adott azonnal egyest. Kaptunk még esélyt, és másodszor már összeszedtük magunkat.

Mit szólnak az osztálytársaitok a hirtelen jött sikerhez?

Georg: Sokan örülnek velünk, de sajnos irigyeink is akadnak. Olyan furcsa érzés, hogy akivel tegnap még jóban voltál, elfordul tőled csak azért, mert találkozik a fotóddal az újságban, vagy lát a TV-ben, és máris azt gondolja, beképzelt hülyegyerek lettél. Nem is jut eszébe, hogy mit sem változtam…